Facebook
Youtube
Instagram
Kapcsolat
Flattalk – Nagy Dávid Interview
Hosszabb hallgatás után ismét itt van a Flattalk, a Live To Ride flatland interjús rovata!
Most, angolul ugyan nem fogunk olvasni, viszont magyarul annál inkább. A téma régi és új, Nagy Dávidot kérdeztük arról, mi is történik vele mostanában, és mi volt vele régebben?
Sajnos ritkán láttuk az elmúlt években, viszont a webvideóira mindig felkaptuk a fejünket. Most pedig új tűnik, Dávid újra sikerrel veszi a lépcsőket, és előre tart!
Szia Dávid, hogy vagy, mit csinálsz most?
Szia! Jelenleg a kényszerpihenőm töltöm egy sérülés miatt, relaxálok, készítem fel magam a közeljövőre.
Mivel foglalkozol mostanában? Mi tölti ki a napjaidat?
A legtöbb időmet a párommal töltöm, gyógytornára járok és próbálom nem terhelni magam, amíg regenerálódok. Mivel már nem tizenéves vagyok ki kellett találnom, hogy mi leszek, hogy így “nagy” lettem. Ez nem sikerült az érettségi után egészen a közelmúltig. Választhattam volna azt az utat, hogy BMX-ből profitáljak de ennek több dolog az útjába állt, ez nagyon hosszú történet és még lezáratlan akta. Két éve az élet oda sodort, hogy belekezdjek pár új tevékenységbe amik mára szerves részévé váltak az életemnek olyannyira, hogy megélhetés szinten szeretnék foglalkozni vele. Soha nem gondoltam volna, hogy különösebben érdekelni fog ilyesmi de most videózással töltöm az időm nagy részét, hobbi szinten fotózgatok, zenélgetek, Fingerboard-ozok stb… A videózást mint minden mást autódidakta módon tanulom nap mint nap, magam rendezem a dolgaim, működtetek egy facebook-os oldalt, ahol megjelenítem az alkotásaim. Ennek és a BMX-ezésnek köszönheteően kialakultak kapcsolatok amiből sok embert megismertem és létrejött az ami ma körül vesz. Pörgés van, sok projektben benne vagyok, sok szálon fut az életem. Hamarosan neki kezdek egy iskolának, hogy hivatalosan is azzal foglalkozhassak amivel szeretnék.
Sokan tudnak arról, hogy bizonyos okok, sérülések miatt kicsit háttérbe szorult flatlandes életed. Kérlek mesélj ezekről, mik értek, hogyan zajlik a rehabilitáció?
Öntsünk tiszta vizet a pohárba, próbálom rövidre fogni, de erről kb könyv terjedelemben írhatnék. Nem a legmegfelelőbb életmódót éltem és sok sérülésem volt az elmúlt 13 évben(finoman szólva), de semmi nem állított le. Az első dolog ami betett az egy kemény váll ficam volt. Olyan négy éve aktívan gördeszkáztam és akkor történt ezzel elindult a lavina. Elkezdett “kijárni” a vállam 1 év után napi szinten, kellemetlen volt de még tudtam tőle bicózni és nem mertem vállalni a műtétet. Kis idővel szinte részlet lett mert ezt követően jöttek az igazi bajok. Igazából 6-7 hónappal ezelőttig nem, hogy BMX-ezni, de hétköznapi dolgokat se tudtam csinálni sokszor. Úgy volt, hogy nagy a baj, először a szívemmel, aztán a gyomrommal rengeteg időt töltöttem kórházban kivizsgálások tömkelegével. Lépten nyomon elájultam, összeestem, rosszul voltam teljesen összefüggéstelen tünetekkel néha. Tizen x kilót fogytam sokszor azt hittem vége a játéknak mert olyan fájdalmaim, rosszul léteim voltak. Az elmúlt 3 évben ez minden napos volt, amikor versenyen vagy videón látott valaki akkor azt látta, hogy minden erőm összeszedem és próbálok viszonylag normálisnak tünni mintha azért ellennék, nem az emberek előtt összeesni és hasonlók. Persze nem mindig jött össze. Sok orvost megjárva és rengeteg tapasztalatot szerezve kiderült (kiderítettem), hogy a gyomrommal van igen összetett probléma és ez okozott nagyon kellemetlen tüneteket amiktől pszichésen is nagyon kikészültem. Ez plusz tüneteket produkált amiből még nem betegségek, hanem inkább állapotok alakultak ki szerencsémre és ez keserítette meg a mindennapjaim. Sokat próbáltam bicózni, sokszor az lett a vége, hogy ügyeletre kellett mennem, vagy épp, hogy haza tudtam mászni. Nem is tudom minek küszöbén lehettem akkoriban. Voltak néha napok amikor jobban voltam akkor készítettem a videókat amik vannak rólam. Hihetetlen érzés volt, hogy bicózok mennek a trükkök de pár másodperc után majd elájulok és azért nem tudok beadni egy sort. A felvételek nagy része az volt rólam, hogy ülök vagy fekszek de úgy éreztem a BMX-ezés volt ami tartotta bennem az életet, így nem hagyhattam abba. Valahogy mindig beadtam a trükköket amiket szerettem volna és ez adott egy tartást. Eközben szivárgott be a videózás mert sokszor nem tudtam bicózni és szükség volt egy videósra a helyi parkban, nekem meg valami tevékenységre, mert nem az az egyhelyben ülő típus vagyok. Hiába tartottam be amit az orvosok mondtak és hiába szedtem gyógyszereket.
Végül a gyógyulás útja egy nagy levegő vétel, teljes életmód-táplálkozás-személelt váltás lett. Ezt talán le se tudom írni, valahogy fejben rendeztem le. Elkezdtem nem szedni a gyógyszereket csak arra gondolni, hogy még élnem kell és minden időmet kreatív a figyelmemet nagyon jó irányba lekötő dolgokba fektetni. A felesleges dolgokat kizárni és egy boldog, jobb jövőt látni. Ekkor összejöttem egy lánnyal aki mégjöbben arra ösztönzött, hogy gyógyuljak és így is történt szépen lassan. Rengeteget köszönhetek neki, hosszú idő után úgy éreztem egyensúlyban van a lelkem ami már olyan rég volt, hogy azt se tudtam van ilyen. Elengedhetetlen az élethez már tudom. Tavaly télen végre tudtam újra bicózni, nem nagyon voltak rosszul léteim és megint elkezdtem videózni magam. Gyosan elkezdtek menni a trükkök és nagy buzgón túl vállaltam magam, hirtelen a semmiből elestem és kaptam egy agyrázkódást. Kiment a kép már mentőbe voltam azt se tudtam mi van, milyen nap. Pár órára rá vissza jött a kép, leültem gondokkodni mit kéne máskpp csinálni, mert ez így nem okés. Ez is egy jel volt, hogy még nem vagyok teljesen jó úton. Újabb kihagyás. Itt kicsit igyekeztem átszellemülni és óvatosabb lenni, jobban megbecsülni, amim van. Miután letisztultak a dolgok, vissza tért a fókuszba amiből indult minden. A vállficam amit én már olyan hétköznapinak véltem, hogy napi 4-5 ször is megvolt, egy pillanat alatt visszaraktam és mentem tovább nem foglalkoztam a fájdalommal mert eltörpült azok mellett amit át éltem előtte. Persze tudtam, hogy meg kell műtetnem és fél évente megnézettem egy orvossal aki mondta, hogy ha elszánom magam akkor mehet, ez egy rutin műtét lesz. Elszántam magam, ekkor gondolt egyet és elküldött egy váll specialistához, bár nem tudom előtte miért nem ez történt. Megvizsgált az igazi illetékes és S.O.S. csont átűltetéses műtét lett belőle 1 hét múlva. Mint kiderült porcok, ízületek már rég nem voltak, szalagok úgy megnyúlva, hogy díszlet kategóriások lettek. Annyira elkopott a vállam, hogy ha húztam volna még egy ideig lehet nem tudnám többet használni rendesen a bal kezem. Így megúsztam egy nagy műtéttel, szétvagdostak kaptam szalagokat kipótlták a csontot és két csavarral rögzítették. Már itthon. Most az ötödik héten vagyok túl. Az orvos szerint nagyon gyorsan gyógyulok hála az égnek de még így is 4-5-6 hónap lehet mire sportolhatok. Először egy évet mondott a műtét előtt. Így a végére örülök, hogy élek és a jövőben próbálok jobban figyelni az egészségemre. Így nagyon tömören első sorban ezért maradt ki az elmúlt 3 év BMX ezés egyre jobban. Írhatnék még az okokról ami lehúzó dolgok a flatland-es közösség és azon bizonyos tagjaira irányul. Őszintén szólva él bennem és szívesen elbeszélgetnék pár arccal miért jutott oda ez a sport, hogy világszerte elismertek voltunk és most mintha szépen tünnénk el. Ez több ember közös munkájának eredménye. Sajnos most erre nincs energiám és nem szeretnék jobban bele menni.
Lassan itt van a jóidő, már a nyár sem tűnik olyan távolinak. Nálad hogyan zajlik a készülődés a flatlandes szezonra? Van konkrét terved esetleg?
Az előzők után szerintem nem kell sokat mondanom. Főleg mentálisan készülök fel és hamarosan már futhatok és csinálhatok egy két dolgot. Táplálkozásra nagyon figyelek hiszen ez határozza meg az életem. Nagyon várom, hogy újra BMX-ezhessek! Nem is zavarna ez a kihagyás csak egy dolog frusztrál igazán. Félek, hogy beadják a trükköket amiket terveztem a közeljövőre… Amint ott lesz a kondicíióm komolyan elkezdem a bicózást. Vagy is az új trükkök beadását, nekem a versenyzés kicsit abszurd lett az évek alatt. Inkább érzem szerencsejátéknak mint kihívásnak. Olyan emberek ülnek a zsűri székben akiknek semmi keresni valójuk ott. Túl sok a különböző meglátás, miről kéne szóljon ez a tevékenység és még a rutinosak se tudnak dűlőre jutni sokszor, hogy tudna hozzá szólni egy olyan ember, aki azt se tudja melyik trükknek hol a helye vagy mi fontos érték egy verseny futamban. Ehhez rengeteg év alapos odafigyelés és tapasztalat kell…kéne.
Milyen tanulságot tudsz leszűrni a jövődre nézve, azok után, hogy ennyi mindenen átmentél?
Én annak a híve vagyok, hogy semmi sem véletlenül történik velünk. Nincs szerencse, sors van amit mi alakítunk és a minket körülvevő emberek. Minden ami történt velem azért történt, hogy tanuljak. Az egész élet egy tanulás. Én olyan ember vagyok aki hajlamos gondolkodás nélkül, ösztönösen cselekedni és ebből sok jó és néha rossz sül ki. Sok jó, mert nincsennek fejbeni korlátaim magammal szembe, ami embertömegek jellemzője. Képes vagyok fejlődni, fent tartani a tanulás tudását és ennek sebességét fokozni időszakonként. Az árny oldala a dolognak az, hogy ez közben lezúzom magam, mert túlzásba esek néha kapkodok, ezt kell féken tartani. Ez az én tanulságom. Mindenkinek mást kell megtanulnia az élete során.
Utolsó szavak, köszönetek, szponzorok:
Köszönet a családomnak és a barátnőmnek, a rengeteg jó embernek aki körül vesz, hozzá ad az életemhez és nem elvesz! Szponzorom soha sem volt, de nagy köszönet a Burn-nek a sok támogatásért. Az egyetlen cég akiktől tényleg sokat kaptam. Felsorohatnék sok embert de nem férne ki, ezért köszönöm neked az interjú lehetőséget Attila!
Mi köszönjük!
Itt pedig egy kis csemege, hogy ne aludjatok be:
Kapcsolódó bejegyzések
Hajnács Mihály – 2016 évzáró videó
KTGM Jam 2016
100PSI Flatland Verseny Drezdában
