Milyenek az első élményeid a bmxel kapcsolatban?
Flatlanddel indítottam, de hamar elkezdtem íveken bicózni és az is ugyanúgy tetszett. Utána még jobban beleszerettem és azóta is az ívek rabja vagyok. A nagyfélcsőre éreztem rá gyorsan. A flatlandhez több türelem kell, nagyobb fless volt a levegőben lenni…és még most is az.

Ennyi év után a sport szeretetén és a szenvedélyen kívül mi az ami még inspirál arra, hogy biciklizz?
Semmi. Valójában minden inspirálni tud még most is arra, hogy elmenjek egyet bicózni. Leginkább az, hogy mennyire király dolog egy jót gurulni!

Kedvenc trükk?
Most épp az opfjam a kedvenc, de elég ha megyek egy jó kört a Bronzöntőben.

Egykori profi bmxes és gyógytornász. Ezt a két dolgot hogy tudod összeegyeztetni a mindennapokban?
Köszönöm a kérdést, nem tudom összeegyeztetni! Nem vagyok már profi, ezért másból van kenyerem. Napjaim sok teendővel járnak és kevés idő marad a bmxre. Így télen a heti egy gurulás a poolban pont jó. Amint jobb idő lesz már lehet gurulni a városban is, na azt nagyon várom!

Mi a véleményed a mai magyar bmxes generációról?
Az, hogy kibaszott jó! Sok az ügyes bicós és egyre több. Hetente látni új webvideókat, tele jó cuccokkal. Azt sajnálom viszont, hogy úgy tűnik a körülmények nem sokat fejlődtek az elmúlt 21 év alatt.

Egy 2001-es interjúban azt mondtad, hogy az itthoni helyzet nem túl fényes, hiányzik az bmxesek érdekképviselete, egy jól működő szövetség és az állami támogatás. Mit gondolsz azóta milyen irányba változtak a dolgok? Változtak egyáltalán?
Nem változtak. Az egykori BMX Szövetségnek rossz vége lett, lehet amiatt is látom pesszimistán ezt a kérdést. Mindezek ellenére viszont úgy érzem, hogy nagyon pozitív erők dolgoznak azon, hogy szervezettebb és elismertebb legyen a sport. Emiatt bizakodó vagyok!

Sokak példaképe vagy. Neked van/volt olyan példaképed aki motivált a fejlődésben?
Amikor Csillebércen ’éltem’ akkor Marci, Répa, Zsozso, Lev Tolsztoj, Vusztok, Limo, Roni, Gyuszi és Mészi voltak azok.

Most: Kinga, a családom, barátaim, Steven Seagal, Pandapöcsi Boborján.

Lenne esetleg valami jó tanácsod, üzeneted azok számára, akiknek te jelented ezt a példaképet?
Köszönöm nekik. Ezt üzenem és azt, hogy ride on!

Transition címmel  2011 végén megjelent egy film ami az életed és sportkarriered legmeghatározóbb pillanatait mutatja be. Tudnál erről mesélni?
Az ’96 című Márics-Králik produkció óta szerettem volna egy pár perces anyagot összerakni. Végül 7 évvel később, 2011-ben  forgattuk le. Ekkor már többet láttam benne annál, mint hogy csak felvegyünk pár jó trükköt. Ezúton is köszönöm Szilágyi Marcinak!

A film utolsó perceiben arról beszélsz, hogy eljön az idő amikor talán tovább kell lépni. Ez a pillanat esetleg akkoriban jött el a te életedben?
Bizony eljön és gyorsabban mint gondolnád! Nincs ezzel baj, de nagy üresség maradhat egy ilyen szenvedély után. Úgy gondolom, jó, ha van valami más is bmxen kívül az ember életében. Valami, ami hasonló örömöt ad. Az aktív versenyzésről nem a Transition kapcsán mondtam le. A versenyzés és profi bmxes lét fokozatosan ment át a nagybetűs életbe. Az egyetem mellett már kevesebbet tudtam utazni és a versenyzés sem motivált már annyira. 2008-tól már nem indultam több nemzetközi versenyen. De például a Normaparkban párszor ringbe szálltam azóta.

Mik a terveid a jövőre vonatkozóan? Bmx? Munka? Család?
Ezek mind, de más sorrendben. Illetve többet szeretnék utazni és tanulni.

LiveToRide – Számodra ez mit jelent?
Egy új, a hazai bmxes közösséget támogató csapat interjújának utolsó kérdését. Köszönöm a lehetőséget, hajrá-hajrá!

A képeket fényképezte: Péntek András