Chill And Ride 10

Hazai barcelona_main_pic

Közzétéve December 18th, 2012 | R. által

1

Barcelona Trip 360°

3 rider. 7 éjszaka. 3000 km repülőút. 28 °C. 1 eurós olivabogyós párizsi, 0,33 literes sörök. Sok piros lámpa, kevés zöld. Sok szép lány, kevés helyi bmxes. 12 defekt, számtalan spot…
Barcelona. Ahogyan ők látták.

Selmeczi Máté: Minden bmxesnek vannak álmai: trükkök, amiket életükben be szeretnének adni; városok, ahova el szeretnének jutni; profik, akikkel szeretnének egyszer együtt gurulni; spotok, ahol legalább egyszer szeretnének bringázni. Barcelona is az ilyen álmok közé tartozik. Nekem most már a beteljesült álmok közé került, amit bármikor szívesen újra „álmodnék”…

Borda Dani: Azt hiszem éppen egy padon iszogattunk amikor jött az ötlet,és akkor még elérhetetlennek tűnt.

Nyár első felében már gondolkoztam rajta, hogy ki kellene jutni. Ahogy egyre inkább végiggondoltam a dolgokat (félretett pénz, utazás költségei, stb), rá kellett jönnöm, hogy ha most nem lépek, lehet, hogy többet nem lesz ilyen lehetőségem, így hát gyorsan nekiláttam útitársakat keresni.

Balázs Dávid: Nagy kár, hogy az utolsó, vagy épp az utolsó utáni pillanatban mondták vissza sokan, mert ahogy a szállásokat nézegettük, minél többen mentünk volna, annál olcsóbb lett volna a szállás, ami szerintem nem utolsó szempont, de azt hiszem így sem panaszkodhattunk, mert a szállásunk egy hétre fejenként 30.000 Ft-ból kijött

A trip idejét szeptember 30.-tól október 7.-ig tűztük ki. Ahogy közeledett a dátum, úgy morzsolódtak le a jelentkezők, ami a repülőjegyek és a szállás foglalása szempontjából nem volt túl előnyös. Végül nem várhattunk tovább, lépni kellett, így a végére hárman maradtunk: Borda Dani, Balázs Dávid és jómagam.

Egy könyv sem lenne elég arra, hogy mindenről beszámoljak, de megpróbálom megosztani a leglényegesebb dolgokat, hogy legalább körvonalakban is, de képet kapjatok az ott töltött hetünkről.

Balázs Dávid: Célszerű inkább buszt használni, mert a vonat-metró kombóval igencsak megszívtuk. A közlekedéssel semmi gond, a baj ott kezdődött, hogy a metrónál mindenhol csak felfelé közlekedő mozgólépcső van, így minden egyes lépcsőn le kellett cipelni a közel 30 kilós táskákat. Mit ne mondjak, elég rendesen leizzadtunk mire a szálláshoz értünk.

Már jóval az indulás napja előtt bepakoltam a biciklimet és minden cuccomat a frissen szerzett óriás méretű hokis táskába, amibe MINDEN belefér (repülős utazásokhoz ajánlom, lehetőleg a kerekes változatát, mert nagyon nehéz).
Szeptember 30.-án hajnalban indultunk a repülőtérre, ahol minden fennakadás nélkül felszálltunk, majd leszálltunk a napfényes álomba, Barcelonába.

Borda Dani: Ránéztem Dávidra és ő is meglepődött azon hogy Máté milyen kemény. Mi meg ott mondtuk hogy „No, nooo”..

Balázs Dávid: Na igen, itt kikerekedett a szemünk amikor a rávágta, hogy igen! Szinte már készültem letérdelni, hogy megbilincseljenek, de megkérdezte mégegyszer és gyorsan rávágtam, hogy „Neeem, dehogyis!” Szerencsére gyorsan kapcsolt Máté is és visszakérdezett, hogy „Jaaah a skatepark a tengerparton?” Szóval így, hogy teljesen hülyének tettettük magunkat, megúsztuk a biciklielkobozást és az 1000 Eurós büntit!

Vasárnap délben már a szálláson voltunk, és szereltük össze a bicikliket. A lakás kicsit silányabb volt, mint a képeken, de összességében nem lehetett okunk panaszra: volt ágyunk, erkélyünk, kanapénk, hi-fi, internet, stb… A szállásadónk még turista térképet is adott, ami segített a spotok felkutatásában is… Már aznap bejártuk a várost, megtaláltunk több olyan helyet, amiket csak videókban láthattunk eddig. A tengerparton pedig két betonparkocskába is belebotlottunk. De mivel hulla fáradtak voltunk még, nem igazán erőltettük meg magunkat. Csak tervezgettük a beadandó trükköket a többi napra.
Hétfőn már konkrét tervekkel indultunk, de ahogy az Barcelonában egyáltalán nem meglepő, két kiszemelt spot között találtunk másik 2-3-at. A szállásunktól kb 10 percnyire volt a legközelebbi hely, sok-sok csúszópadkával, ahol legalább háromszor bringáztunk a hét során. A parthoz közeledve találtunk egy elsőre jónak tűnő wallride helyet… jó is volt. Végül meglátogattunk egy híres döntött falas helyet, ahol sötétedésig bringáztunk. Egészen a helyi rendőrség megérkezéséig. Szerencsére az igazoltatás után büntetés nélkül távoztunk. Pedig én mindent megtettem, hogy az ellenkezője történjen… Egy félreértett mondat után „igen”-nel válaszoltam a rendőr azon kérdésére, hogy „Úgy gondoljuk-e, hogy az egész város egy skatepark?” Valahogy kimagyaráztam a dolgot, szerencsénkre.

Balázs Dávid: Egyébként érdekes volt látni, hogy a járókelőknek mennyire tetszik! Megálltak, megnézték mit csinálunk, tapsoltak, pacsiztak. Ez Magyarországhoz viszonyítva nagyon meglepő, de abszolút pozitív dolog!

Eléggé rosszul jött volna ki első nap egy 1000 Eurós csekk. Igen… annyi. Szerencsére ezelőtt még sikerült beadni egy-két trükköt. Dávid can-can-ben ugrott fel, Dani szép 180 kp-t pörgetett, én footjam whip-ekkel szórakoztattam magam, és a járókelőket.

Borda Dani: Életem korlátja de kisebb mint a videókban!

Kedden strandolással kezdtük a napot, szerencsére a víz is kellemes volt. Nem sokáig pihentünk, mivel még volt aznapra betervezve több spot is. Mint például a sokak által ismert betonhullámos képződmény, a végén korláttal, egy kis alumíniumból készült hullám egy járda közepén, végül pedig egy gyakorlós korlát.
A betonhullámos hely kicsit más, mint amilyennek elképzeltem – igazából szinte az összes spot ilyen ott -, ugyanis korántsem könnyű végigpumpálni úgy, hogy megmaradjon a lendület a korlát átugrásához. Azért nagy nehezen, egy kis csalással ugyan, de sikerült átugranom 180ban is. A korábban említett gyakorló korlát nagyon kényelmes, és szinte minden csúszós trükkel kompatibilis. Másnap vissza is tértünk ide.

Borda Dani: Annyira rossz gasztronómiai élmény volt hogy a mai napig eszembe jut ha Barcelonára gondolok.Soha többet!

Ekkor már szinte törzsvendégnek számítottunk egy Kebabosnál, mivel feladtuk azon reményeinket, hogy spanyolos ételeket fogunk enni itt tartózkodásunk ideje alatt. A Tapas ugyanis a hírekkel ellentétben nem olyan jó dolog, ugyanis többek közt kevés és drága.

Balázs Dávid: Azt a paradicsomot majdnem én kaptam.. Ahogy odaértünk, én felálltam a korlátra, hogy benézzek egy ninja dropot és 10 másodpercre rá kb fél méterre tőlem földetért egy hatalmas paradicsom. A gatyám kapott is belőle. Ha az eltalál elég csúnyán ledőltem volna a korlátról, az biztos! Egyébként a szieszta idején voltunk ott, egy autós megállt, kiszállt és nézett minket, aztán az ablakból kikiabáltak spanyolul, de egyértelmű volt, hogy azt szeretné, hogy menjünk innen. Ekkor megintcsak egy olyan dolgot mondtak, amit alig hittem el! Az autós aki kiszállt nézni, megkérdezte, hogy miért megyünk el? Illegális amit csinálunk? Mondtuk, hogy nem szokták szeretni. Erre ő: „Miért, ez nem ugyanolyan sport, mint a foci, vagy a kosárlabda?” Meglepő volt ezt hallani

Borda Dani: Amúgy is átlag volt nekem a napi 2defekt ,meg sem lepődtem a rajzszegeken a gumimban.Azon a helyen hónapogik ellettem volna…Ami érdekes volt még hogy itt is volt egy helyi lakos aki tudta mi az a bmx és tapsolt lelkesen,kint elfogadottabb vagy inkább megszokottabb dolog ez úgy vettem észre.

Még valamit megtanultunk: itt is vannak olyan helyek, ahol zavarja a bmx-ezéssel járó zaj a lakosokat… pláne délutáni szieszta idején. Egy 5. emeletről repülő paradicsom és szétszórt rajzszögek beláttatták velünk, hogy tovább kellene indulnunk…

Balázs Dávid: Persze egyszer kétszer eltévedtünk, de nem is volt baj, mert láttunk olyan helyeket is, amiket egyébként valószínűleg nem találtunk volna meg.

Hihetetlen érzés volt a verőfényes napsütésben, a sörárusoktól, parti bároktól, külföldi turistáktól és kocogó emberektől nyüzsgő tengerparton gurulni… Ez a barcelonai életérzés magával ragadott mindhármunkat már érkezésünk napján is, bár akkor még nem igazán fogtuk fel, hogy tényleg ott vagyunk. A hét végére már szinte otthonosan mozogtunk a városban, térképet/GPS-t is kevesebbszer használtunk.

Balázs Dávid: Ha valaki eljut ide, akkor mindenképp gurulja meg én azt mondom! Kegyetlen érzés ott fönt gurulni, míg alattad 4-5 méter luk van! Nem kell hozzá más, csak ki kell rongyolni hozzá a lelked is, de megéri!!

A legendás, vörös-fehér kövekkel kirakott wallride-falat a tengerparton hihetetlen volt testközelből látni, és gurulni rajta. Balázs Dávid itt átgurult a kör alakú, szellőzőnyílás fölött. Ezzel – saját bevallása szerint – megtette azt, amiért jött, és nyugodt szívvel nézett a hazaút elébe.

Borda Dani: Megbeszéltük a trip előtt hogy mindenhol bemelegítünk és ez így is volt ,valamiért csak ott nem melegítettem…Nem is lett volna gond hogy elrepedt a hajtókarom és megzúztam a lábamat de felvenni sem sikerült az amúgy beadott trükköt.Én már nem voltam aktív emiatt az azt követő napokon.

Ezen a napon Dani kicsit megreccsentette a bokáját egy elég magas szint beugrással, amit a hajtókara is bánt…

Borda Dani: Szerintem azért sem volt energiánk mert minden nap partyztunk nem piti szinten és pár órát aludtunk csak.

Péntekre már nem igazán maradt energiánk, aznap már csak kötelességből szálltunk biciklire. Beárnyékolta a napunkat fájó boka, fájó sarok, repedt hajtókar, és a tudat, hogy másnap lesz az utolsó, pakolós, készülődős napunk ezen a gyönyörű helyen.

Borda Dani: Az is egy tipikus estének indult de itt jegyezném meg hogy Barcelona amúgy egy veszélyes város ami televan sörárusokkal,dealerekkel(akik névjegykártyát osztogatnak) és támadó prostikkal,sikátorokkal ,elhagyatott össze tagelt furgonokkal,eltévedt túristákkal…Az aznapi este volt a legnagyobb menet másnap semmi erőnk nem volt….

Balázs Dávid: Ez még egy nagyon durva dolog! A barcelonai éjszaka, azt hiszem egy külön fogalom!)

Péntek este még nyakunkba szedtük a várost, és belevetettük magunkat a barcelonai éjszakába.

Borda Dani: Nagyon jó lenne ha többen jönnétek ki megéri mindenképpen! Szóval kedjetek el gyűjteni mert jövőre megint megyünk! Nagyon sajnálom hogy Sipos Dávid az utolsó pillanatban mondta vissza, többször is hiányoltuk amig kint voltunk!

Szombat: városnézés, hegymászás, fényképezés, chill a parton, pakolás.
Vasárnap hajnalban buszoztunk ki a reptérre, majd pár órával később már a békásmegyeri héven találtam magam, úton hazafelé. Még kint elhatároztuk, hogy ezt meg kell ismételni jövőre is. Többen. Szóval gyűjtsetek ti is, reméljük, nem jön közbe semmi, és ha Isten is úgy akarja, jövőre visszatérünk. Mert tényleg minden bringásnak kell életében legalább egyszer OTT bmxezni! Életre szóló élmény!

   
   
  

..éééés a videó!

Barcelona trip 2012 from borda on Vimeo.



Cikk írója

avatar


Comments are closed.

Ugrás az oldal tetejére ↑
  • Hírek a Facebook-on!

  • Arhívum

  • Cimkefelhő