Fotográfus

Mikor és hogy jött a fotózás?
4.es koromban Vilics Viktor gördeszkás barátomat kezdtem el fénykepezni filmes géppel. 13 évesen hamarabb vettem vakut és tettem le a földre, minthogy tudtam volna mi az, hogy rekesz vagy záridő.

A biciklis és a helyszín. Eddig leginkább az motivált, hogy olyan képeket csináljak, mint amiket magazinokba nézegettem. Azokból tanultam. Mostmár az, hogy olyan extremsport fotókat csináljak, mint a világon tudtommal még senki. 2013 sok meglepetessel szolgál majd.

Miskolcon a Hősökre jártunk le anno. Ott volt sok gördeszkás flatlandes és pár streetes. Így ismerkedtem meg a BMXel.

Az igazi fotós sose árulja el képei titkait. De mivel én még nem tekintem magam annak, ezért elmondom. Mindent használok, digitalis technologiát ugyanúgy, mint filmeset. 35mm-t ugyanúgy mint 120at. Az alap: d50(jövöre 7.éve szolgál, ami ugye kritikus pont egy kapcsolatban), 10.5mm, 35mm, 2 vaku, 2 allvany, adók-vevők – de ennél mindig több van a táskámban.

Imádok street-et fotózni. Szóval csúszkálások.

Azt jelenti, tudom hogy élek. Pillanatokat fotózok ezáltal én görgetem az idő kerekét. Megörökítem azt, amiben élek. A pillanatot merevítem ki az elmúlas ellenében.

Nem vagyok nagyravágyó. 14 évesen elhatároztam, hogy fotós akarok lenni. Ez annyiban alakult át, hogy szeretnék fotozásból megélni és a leendő családomat eltartani.

Élj hogy tekerj, tekerj hogy élj.

Comments are closed.