Flatdance 2013 – Beszámoló

El vagyunk kényeztetve beszámolókkal! A hazai biciklisek nem csak keményen gyakorolnak, hanem szívesen ragadnak klaviatúrát is, hogy leírják tapasztalataikat. Most is ez történt, Bordács Attila, Orosz Csaba, és Szitás Gábor mondják el az idei Flatdance versenyen átélt élményeiket – elég bőbeszédűen.

Jó szórakozást mindenkinek, és hatalmas gratula az eredményekhez!!! Elvilegre mindkét kategóriát magyar biciklis vitte el, juhú!

Flatdance 2013 Beszámoló

Első három szó ami eszedbe jut a verseny hétvégéjéről?

Attila: Kastély, barátok, bmx

Csabi: Verseny, kofola, na zdravie!

Kikkel mentél ki a versenyre? Hogy sikerült kijutni, és milyen volt az út?

Attila: Csütörtök reggel, két nappal a verseny előtt indultunk, hogy ne csak a versenyt, hanem a környező tájat is meghódítsuk. Császár Balázs és Orosz Csaba társaságában, egy elég hosszú, nagyjából 8 órás autókázás után sikerült eljutnunk Ólubló gyönyörű városába. Az út valamivel egyszerűbb volt, mint Csehországba, sikerült eltévedés nélkül megúszni! Hihetetlen tájakon haladtunk át és végig azt vártuk, hogy mikor pillantjuk meg a Tátra hatalmas, havas csúcsait. Részben a látvány miatt, részben azért, mert onnan már közel volt a cél!

Csabi: Bordács Attilával és Császár Balázzsal jutottam ki Ólublóba ahol a verseny volt megrendezve.
A verseny előtt két nappal elindultam Hódmezővásárhelyre, ahol Bordi és Csaszi már várt az állomáson. Rövid legózás után bepakoltunk a kocsiba és nekiindultunk a laza 7 órás útnak.

Bordi már rutinosan kezelte a kocsit a szerpentineken, és zökkenőmentesen megérkeztünk egyenesen a pályához, majd utána a hotelhez. Kipakolás, bicikliszerelés után megérkezett Richard Stefancik aki körbevezetett minket és megbeszéltük az esti programot. Bemutatkozott a hotel tulaja is aki valamiféle alumínium csövekről áradozott nekünk három napon keresztül, és a végén már úgy kellett sunyiba kimenekülnünk a hotelból, nehogy elcsípje valamelyikünket. A második nap felmentünk a város fölött található várba. Hihetetlen látvány nyílt a városra és környékére, és a messzibe a felhők fölé nyúló Tátrára. A várlátogatás után elindultunk betonpályát keresni, és találtunk is egy eléggé megfelelő placcot, ahol gyúrtuk keményen a versenyre szánt sorainkat. Persze itt is akadtak gondok a kosarasokkal és a görhokis srácokkal de ennek ellenére nagyon jót gyakoroltunk. Este sikerült megint belebotlanunk a panzió főnökébe de sikerült leráznunk, majd eltettük magunkat másnapra.SE!!!!! éjjel három körül arra ébredtünk hogy dörömbölnek az ajtón, ordibálnak, míg nagynehezen kimásztam kinyitni az ajtót. Megérkeztek Szituék, Palkó, Joda és Ádám. Onnantól kezdve egyikünk se bírt vissza aludni, csak Bordi. Reggel bolt, és indultunk is a versenyre, amit a következő kérdésnél részletezek

Hogy tetszett a helyszín? Milyen volt a talaj?

Attila: A helyszín, a nemrég épült sportcsarnokban volt, hatalmas lelátóval. Itt építették meg a pályát OSB lapokból, ami 10×10 méteres lett végül. Kezdetben szétcsúsztak az elemek, de sikerült gyorsan megoldani a rendezőknek és egy elég jó kis talajon mehetett a gyakorlás, részemről nem volt panasz rá! Nagyon sokan kíváncsiak voltak az eseményre, hiszen a lelátó majdnem megtelt, főleg fiatalokkal, akik folyamatosan “támadtak” minket egy-egy aláírásért, vicces volt!

Csabi: A placc egy stadionban volt felállítva kordonokkal elválasztva és szőnyeg volt leterítve a nézőknek, és a versenyzőknek, nehogy felkaristoljuk a talajt. Szóval eléggé odafigyeltek a részletekre. Mellette egy elég sok embert elbíró lelátó, és a verseny végefele szinte be is telt az összes szék. A pálya kb 10x10m volt, és két réteg osb volt lerakva. Igazából nem tudok véleményt írni, lehet másnak voltak vele bajai, de nekem tökéletes volt. Nem csúszott, nem is nagyon hullámzott, csak egyszer, kétszer szétcsúsztak az elemek, de rövid idő alatt összerakták. A hangulatot még fokozták a Monsterivó versenyek, és a gerator, illetve funky chicken versenyek is. Bordi nyerte a Gerator-t! Összességében nagyszerű volt a hangulat: rengeteg néző volt, sok jó zene, ingyen póló, eddigi legjobb verseny amin résztvettem! Nagy respect Stefanciknak!!

Milyen volt a mezőny, szoros volt a megmérettetés?

Attila: Jöttek csehek, lengyelek, szlovákok és talán legtöbben magyarok. A Master kategória mondhatni hazai volt, hisz a végén a hat döntős közé öt magyar került és az első négy helyet is mi szereztük meg, Varga Pál, Szitás Gábor, Orosz Csaba és Császár Balázs sorrendben. Fura látni, hogy az ottani kezdő biciklisek szinte ugyanazokat a trükköket tanulják meg, kevés egyedi mozdulatot láthattunk tőlük. A profiknál egyedül Kun Ádám képviselte hazánkat, mindenkit “kibelezett”, ahogy ő mondaná, nagyon szép és hibátlan biciklizésével nem volt kérdés, hogy ki fog nyerni! Martin Drazil lett a második, Dominik Nekolny pedig a harmadik.

Csabi: Nem igazán emlékszem hányan indultunk masterba, kb tizenöten lehettünk, köztük az összes magyar, kivéve Ádám. Mindenki a legkeményebb trükkjeit és sorait próbálta meg beadni, elég patent körök mentek le. Én negyedik ként indultam, és szinte az összes eddig megtanult trükköm elsőre összejött, és szinte hibátlan kört mentem (szinte hihetetlen). Ott tört meg a sor hogy elsőkeréken próbáltam meg egy kombót, de nem jött össze, nem is nagyon erőltettem, a lényeg ott volt! A döntőbe hatan jutottunk tovább, de Joda egy sérülés miatt nem tudta folytatni a versenyt, nem is indult. A döntőben mindenki szinte csont köröket ment, kisebb hibákkal. Amikor bemondták a nevemet, nagyon ráparáztam hogy nehogy elrontsak valamit, de sajnos sikerült párat hibáznom, de már bennem volt az, bőven elég, hogy bejutottam a döntőbe, ilyen kemény mezőny ellen.

Az eredmény hirdetéskor először el se hittem hogy harmadik ként szólítottak ki. Elég lábremegősen vettem át a díjat egy csinos hölgytől, aki a buliban még édesen is mosolygott . Végül Varga Palival, és Szitás Gáborral állhattam egy dobogóra.
Gratula nekik!

Mi a legemlékezetesebb sztori, ami megtörtént veled/veletek a hétvége alatt?

Attila: A legemlékezetesebb és talán legviccesebb sztori a “bosszú” volt! Szitu, Palkó, Joda és Ádám a verseny előtt, hajnalban érkeztek meg a szállodába, 3 óra környékén. Megkeresték a szobánkat és addig verték az ajtónkat, amíg mindannyian fel nem ébredtünk és muszáj volt kinyitni nekik! Reggel pedig a kocsinkhoz érve egy férfi nemi szerv is várt minket a szélvédőn lévő porba rajzolva! Elfogadtuk a kihívást, a bosszú elkerülhetetlen volt! Csaszi felszaladt gyorsan egy tekercs wc papírért, amivel teljesen körbetekertük Szituék autóját! De az ügy még közel sem zárult le!

Csabi: A legemlékezetesebb számomra maga az egész verseny, meg az azt követő after volt. A panzióban megismertünk egy elég rosszarcú de annál barátságosabb helyi srácot aki a haverjaival elvittek minket az Ecko Bar-ba. Ott volt a buli. Bent DnB zenékre őrjöngött a nép, és nem kevés sör, meg némi pálinka elfogyasztása közben sikerült a hangulatot fokozni a Lengyel, Szlovák, és Cseh riderekkel, nomeg a helyi elég csinos lányok társaságában .

Ebben a négy napban, amit szlovákiában töltöttünk FELEJTHETELEN élményekkel gazdagodtunk. Szeretném megköszönni Bordinak hogy kijutottunk, reméljük neki legközelebb sikeresebb lesz a megmérettetés, a lengyeleknek, és a szlovákoknak a páleszt, meg a vendégszeretetet, szüleimnek a támogatást, és végül neked az interiút!

Szitás Gábor egy összefüggő szöveget írt, amit kár lett volna boncolgatni, így azt most egyben tárjuk elétek:

Péntek este indultunk útnak az idei nemzetközi FlatDance versenyre Szlovákiába, Stara Lubovnába. A kecskeméti csapatból Varga Pál és jómagam kerekedtünk fel, először Budapestre, hogy Kun Ádámot és Bereczki „Joda” Attilát is eljutassuk az idei szezonzáró Flatland Contestre. Ádámnál gyors bicikliszerelés és egy kis energia utánpótlás után nekilendültünk a maradék 350 km legyűrésének. Pár pisi és néhány cigi szünet után hajnali 2 órára érkeztünk meg a verseny színhelyére pontosabban a helyi szállásunkra. A verseny szervezője Richard már várt minket, megmutatta a szobánkat, amely eléggé eklektikus stílusban virított, de legalább nem volt az a szokásos unalmas hotelszoba flessünk. Volt a szobában egy kandallónk, ami tele volt szeméttel. Palkó úgy gondolta tesz a normára és inkább begyújt, mert ugye radiátorból meleget csiholni az nem kihívás. Meleg helyett jó tömény füstöt kaptunk az arcunkba így kénytelenek voltunk a klasszikus modern módszernél maradni.

Nem éreztük későnek az időt még egy-két sör legurításához, ezért a bárban a helyi srácokkal spannoltunk. Megtudtuk, hogy a káposzta az kint is ugyanazt a zöldségfélét jelenti, mint itt nálunk és kaptunk a helyiek rumos frissítőjéből is. Ez konkrétan tea és rum keveréke, ami meglepő párosítás ellenben nem finom. Azért megittuk. Tudtuk, hogy már jó egy nappal előttünk megérkezett a másik magyar delegáció Bordács Attila, Orosz Csabi és Császár Balázs személyében. Hiányoltuk őket az italozásról, nem tudtuk eldönteni hajnali 3 után miért vannak ennyire csendben. Fel is kerekedtünk, hogy megkeressük őket és megnézzük, mit is csinál 3 fiú ilyen késői órában egy szobában összezárva csajok nélkül. Polícia! Polícia! felkiáltással nem csak őket, hanem a szomszédos szobákat is sikerült felkelteni. Elég hatásos belépő. Annyira nem is volt őszinte az örömük mikor megláttak, de ezt másnap a kocsimon keresztül a tudtunkra is adták… Jöttek a kifogások, hogy késő van, aludnának, elvégre holnap verseny lesz vagy mi. Igaz is, elvégre sportemberek. 4 körül már mi is elfáradtunk, nyugovóra tértünk abban a tudatban, hogy reggel ébredés után a hotel direktor ham&eggsével indítjuk a napot.

Reggel 9 körül ébredés, a hotel üres, nem hogy ham&eggs még a direktor sem volt sehol. A szobaárba nem fért bele a meleg víz, reggeli kávé helyett pont megtette. Ham&eggs helyett Lidl, péksüti, szalámi, banánlé.

Kis városi cirkálás után és néhány segítő szlovák lányka segítségével megtaláltuk a verseny színhelyét a városi sportcsarnokban. A pályával kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Egyfelől szerintem nem jó irányba halad a flatland, legalábbis versenyszervezés tekintetében. Manapság egyre több versenyen alkalmaznak kis placcokat 10×10 vagy pl. az elkövetkező cseh versenyen 8×8 méter biciklizhető felülettel. Ez mindenképpen bekorlátozza a sportágat, hiszen sokan szeretik a gurulós trükköket és ekkora méretű pályákon azok kivitelezhetetlenek. Csak pörgős vagy maximum kisköríves gurulásokkal lehet érvényesülni. Ez volt a hátránya, de ezt már mondjuk tudtuk mielőtt elindultunk. Másfelől viszont nagyon eltalálták a helyszínt, a városi sportcsarnok közepén kordonnal leválasztva volt kimérve a 10×10 méteres osb lapokkal kipakolt pálya. A lelátóról követhették a futamokat az érdeklődők, aránylag távol a versenyzőktől viszont nagyon jó rálátással. A riderek is örültek, mert nem lábatlankodtak a kíváncsiskodók. (Pár fiatal fanatikustól eltekintve, akik elszántan gyűjtötték az aláírásokat).

Szép számú magyar versenyző nevezett a master kategóriában, szombaton még csatlakozott Bordás Ákos is a magyar teamhez. A gyakorlás külön volt bontva a két kategóriára, felváltva jam session jelleggel lehetett gyakorolni, mert egy embernél több egyszerűen nem fért el a pályán. Néhány szlovák srác azért megpróbálta, de idővel feladták. A selejtező futamokban 1×2 perc állt mindenki rendelkezésére, hogy prezentálja a legjobb trükkjeit. A magyar mezőny elég jó kört ment a 6 döntős helyre 5 magyar jutott be! Sajnos Bordi és Ákos elrontották a futamukat ezért kívül maradtak a döntőből. Joda, Csaszi, Csabi, Palkó, én és Josef Scherer kerültünk a döntőbe.

Ez után következett a pro selejtező, ahol Kun Ádám képviselte hazánkat. Dominik Nekolny, Martin Drazil, Michael Kupec, Patrik Ras, Alex Hruby többek között, akikkel Ádámnak számolnia kellett. Érdemes megemlíteni a szlovák Alex Hruby-t aki igaz, hogy csont copy, viszont nagyon laza stílusban tolja és még csak 15 éves! Kíváncsi leszek, milyen irányba mozdul el a fejlődése, az biztos, hogy a skill megvan benne. Vegyes futamokkal itt is kialakult a 6-os mezőny. Ádám, Martin, Dom, Alex, Kupec és Michal Jurco.

A master döntő következett, ahol sajnos Joda rendetlenkedő válla bemondta az unalmast és sajnos nem tudta rendbe kapni a döntő futamra. Így el sem indult, kénytelen volt beérni a 6. hellyel. Csaszi szórta a pinkys kombóit, így-úgy-amúgy és még keresztlábbal is, elég kis hibaszázalékkal. Josef trükkjei erősek voltak (pl. hátrafelé pedalfive) viszont sokat hibázott. Orosz Csabi kivégezte a hátsókereket a time machinnal együtt, és ha jól emlékszem csontosat ment vagy csak 1x rontott. Palkó laza stílusával és kőkemény első- és hátsókerekes soraival hozta a tutit, a végén megérdemelten seperte be a bajnoki aranyat. Jómagam a selejtezőben jobbat mentem, de azért a döntőben is bejövögettek a stabil kombók pl. time machine pörgésből decade vagy a hitchiker 360 kp kiszállóval.

Eredmény:

1. Varga Pál (HU)
2. Szitás Gábor (HU)
3. Orosz Csaba (HU)
4. Császár Balázs (HU)
5. Josef Scherer (SK)
6. Bereczki Attila (HU)

A profi döntő már jam jelleggel zajlott 6 induló, 15 perc, felváltva 1-1 trükk. Dominik keresztlábas hardcore kombóival operált, de magához képest sokat hibázgatott. Drazil eléggé be van izzítva, aki látta az idei OSG-n, az tudja miről van szó. A kis Alex pörgős wheelchairekkel, módi steamroller spinnel, fakieből 180 vázpörivel dolgozott. Kupec és Jurko jóval többet hibázott, mint a versenytársaik és a trükkjeik sem voltak olyannyira erősek. Ádám stabilan, 100%-ra, világbajnokhoz méltóan betolta egyedi trükkjeit, nem volt kérdés az első hely sorsa.

Eredmény:

1. Kun Ádám (HU)
2. Martin Dražil (CZ)
3. Dominik Nekolný (CZ)
4. Alex Hrubý (SK)
5. Michal Kupec (CZ)
6. Michal Jurčo (SK)

Levezetésképpen volt funky chicken és gerator verseny is, ami igazán szórakoztató volt.

A díjkiosztó után mi hazafelé vettük az irányt, a többiek még maradtak egy kiadós afterpartyra. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, a helyiek kedvesek, a verseny helyszíne csillagos 5-ös és a hangulatra sem lehetett panasz. Nagyon örülök neki, hogy ilyen jól sikerült teljesítenie a magyar brigádnak és a 6 dobogós helyezésből 4-et besepertünk.

Rajtam nem múlik, remélem jövőre is ott leszünk!

Szitás Gábor