A Blackpool sztori – 1. rész!

Oké na szóval hol is kezdjem… Mondjuk az elején.
Március 25.-e van reggel 2 óra, fekszem és azon gondolkozom, hogy miért nincs bennem semmiféle izgulás vagy valami olyasmi, hiszen pár órán belül tulajdonképpen megváltozik az életem. Elhagyom az eddig oly kényelmesnek bizonyuló komfortzónámat és Angliába költözöm, Blackpoolba két barátommal együtt. Egy szigetre marha messze mindentől ami az eddigi minden napjaimban megszokott volt. Itt más minden. Upside Down…. A nyelv, a közlekedés, a konektorok, a villanykapcsolók stb…minden pontosan fordítva működik.

03:01. csörög az ébreztő. Apukám már lefőzte a kávém, ez kedves tőle. 1 óra múlva indulás. Utolsó bőrönd csekk, de ez már nem is olyan igazi csak megszokás… Megvan minden indulhatunk.
A Bah csomópont felé haladva azon töprengek a kocsiban, hogy pár percen belül 5 vadidegen emberrel fogok utazni marhasok órát és ez még nem semmi de velük is fogom leélni a következő 7 hónapomat…

04:23. Nagy búcsúzkodások meg minden ami ilyenkor megy anyu, apu puszi,pá. Mindenki megérkezett. Indulhatunk.

04:37. Elindultunk. Nincs visszaút, hello ismeretlen viszlát kényelem!

Egy 9 személyes valamilyen opelban fogjuk tölteni az elkövetkező jopár órát. Az ülésrend a következő: Hátül ülünk hárman Dafi,Rómeó,Én. Elöttünk: Rita (az egyik táncoslány) mellette Atilla a pasija (aki csak úgy jött mert jöhetett, de nem tudta még mi vár rá. haha) és melletük Bóbita (zenész,harsona).
Elsősorban Gyuri (a kerítőlegény, ha úgy tettszik menedzser) és mellete Matyi (a trombitás, extrajófej csávó)
Egy másik kocsival mögöttünk pedig Jani a strongman aki amilyen kemény annyira kedves és jó emeber. Szelíd mint a krémsajt és a 12mm átmérőjű tömör vasat úgy hajtogatja kedvére kényére ahogy akarja….
Szóval így nyolcacskán (+1) haladtunk szépen előre az ismeretlen és távoli Blackpool felé. Röpke 18 óra alatt meg is érkeztünk Calais-ba ahol még röpkébb 6órát vártunk a kompra… Szóval vannak olyan szituációk, amikor annyira kimerült és fáradt vagy, de nem tudsz aludni mert valamiféle adrenain mégis dolgozik a szervezetedben, hogy a percek hosszú órákká nyúlnak és elfelejted azt is, hogy van agyad és szinkronszarásba kezdessz a komáiddal és közben halálra röhögöd magad…. De talán ez nem is annyira fontos. Szóvál utaztál 18 órát és vártál 4et, a szendvicseidet már ennek az útank a felénél megetted és bármit megtennél azért, hogy ehess… BÁRMIT. És ebben a pillanatban meglátod a csipszes autómatát…. De persze a csipsz csak fele akkora… Mindegy van ilyen. Majd a kompon eszünk.
Március 26, 04:07. Felszálltunk a kompra, ahol ismét nem aludtunk semmit se. Viszont legalább nagyon ízletes Angol reggeliben lehetett részünk ami után olyat fostam 2 napig mint 3 másik ember…

Reggel 6kor már Angliba gurultunk le a kompról, ja és én közben átültem Janihoz a Strongman-hez Matyival a trombitással együtt mert a többiek még felszedték a kolumbiai artistákat Londonban a repcsitéren. Itt jegyezném meg, hogy én 8 óra múlva már az igazak álmát aludtam amikor a többiek még csak Londoban vártak a kolumbiaiakra…. HAHAHAHHAHAHAHA dejó, hogy átültem

Szóval megérkezdtünk Blackpoolba ami tényleg egy európai Las Vegas. Mindenhol szórakoztatás céljábólkészült helyek pl.: casino,cirkusz,vidámpark,csúszdapark,viaszbábúizé meg ezekenek a kistesói. Az egész parton végig hotelek hamburgerezők meg fish and chips található. A tenger meseszép és minennél jobban megnyugtató. Órákig lehet hallgatni a morajlásást és a sós levegő grátiszba az egész tudődet kitisztítja. Amikor kimegyünk oda sétafikálni tényleg semmi sem gondolunk csak arra hogy dejó itt… Talán soha nem éreztem még akkora nyugalmat és békét mint amikor sétálok a homokban és csak hallgatom amit a tenger szeretnem mondani. Viszont mindezek ellenére mindenki szefós. Bolond. Testileg, lelkileg, szellemileg de valahogyan tuti, hogy nem normális senki… Najó 10/1 talán.

A cirkuszról még egy pár szó aztán nem zaklatok senkit tovább.
1400 férőhelyes, telt ház még nem volt átlag kb 900 ember néz bennünket nap mint nap. Naponta 2szer lépünk fel, ami elég sok időt elvesz viszont a következő másfél hónapban csak napi 1 fellépés lesz szóval tudunk majd többet bicajozni, fotózni és videózni. Az “előadásunk” amúgy egy bullshit… 180at csinálunk, nullábat,tobogent,táblást,fjvpt,fastplantet és rómeó egy szaltót. Szóval az elvárás jóformán semmi, de Mr.Laci imádja, amit csinálunk és a kis tökmagok is akiknek szünetben pörgős tányért meg hűtőmágnest árulunk.

A főnök Mr.Laci keménykezű szigorú, de korrekt ember aki szereti felemelni a hangját ha valami nem stimmel. Azt, hogy “jó” Ő csak úgy mondja “finom” (persze elég ritkán). A nagyobbik fia Mooky (Laci) elképesztő ember…. de komolyan érthetetlen dolgokat csinál és olyan ember, hogy ha valaki mesélne róla nem hinném el. Szóval inkább nem is mesélek róla. A kisebbik fia Mr.Booo szintén elképesztő figura és szintén kicsit bolond Ő is. De inkább bolonods, ja és imád inni, itatni meg talán mégjobban… James a porondmester egy irtócuki pingvin aki nagyon segítőkész mindenben és az anyukájával együtt költözött ide, Blackpoolba. Sokan vannak még, de róluk majd később…

Dióhéjban ennyi, fotókat csatoltam, to be continued….

És most jöjjön pár várva várt kép: