Közzétéve February 8th, 2013 | maráj által
203Brett Banasiewicz mesél a balesetéről
Brett Banasiewicz leírta pár sorban érzéseit a balesetével kapcsolatban. Ír jóról is, rosszról is… Olvassátok el ti is! Ehhez segítségként lefordítottuk nektek Brett közzétett irományát. Íme:
“Most, hogy már az agyam és a testem is kezd gyógyulni, tudtam kérdezni arról, hogy milyen komoly a sérülésem a múlt augusztusi esésemből. Semmire nem emlékszem az esésből, még csak az esés előtti pillanatokról sem, például arról, hogy megnyertem a Dew Cup-ot. Szerencsére a régebbi emlékeim helyre álltak, habár a kómából felébredve azok is ködösek voltak. Már tudom, hogy számos sérülés és vérzés keletkezett az agyamban, a duzzanattól még el is mozdult, aminek hatása volt több dologra is pl. a testhőmérsékletem szabályozása, a rövidtávú memóriám, a koncentrálóképességem, a hangulatom, a látásom, a nyelési képességem, az arcizmaimat mozgató idegek, a nyelvem és még az is, ahogy alszok és álmodok.
Az elmúlt 5 hónapra sem emlékszem igazán, kívéve ha valaki segít feleleveníteni az emlékeket vagy képeket mutat. Azt mindig tudtam, hogy ki vagyok, kik a családtagjaim és barátaim, ezért ezeket nem kellett újratanulnom. Mivel intubálniuk kellett az orvosoknak amikor megállt a légzésem a mentőautóban(ez azt jelenti, hogy letoltak egy csövet a torkomon a tüdőmbe, azaz halott voltam abban a pillanatban) megroncsoltak pár ideget és izmot, ezért nem tudok még úgy beszélni, mint régen.
Az agyi sérüléseim miatt beszélek lassabban, de mint minden, ez is begyógyul. Pláne, hogy a gyógykezeléseken ezerrel kűzdök ezért. Azt is megtudtam, hogy szétrepedt a bal szemöldököm és valószínűleg megsérült az a rész, ami kontrollálja a bal szememet. Ezért spéci szemüveget kell hordanom, ami majdnem olyan, mint egy party-szemüveg. Így tudom fejleszteni a látásomat és azt, hogy tudjak követni dolgokat a szememmel.
Megsérült a májam is. Ezt sokáig kezelték a kórházban. Megsérült a jobb tüdőm is. A gerincem nyaki csigolyái is. Bőr és arcüregi fertőzésem is volt. Sokszor rosszul reagált a testem az orvosi kezelésekre. De most boldogan jelentem ki, hogy kezdek felépülni. Az agyam megdagadása visszahúzódott, már majdnem teljesen megszűnt. A hangszálaimat is megműtötték, de még jön egy pár. Napról napra erősebb vagyok. A bal oldalam ideiglenesen lebénult, de szerencsére már tudom teljesen használni, csak még gyenge vagyok. Tudok sétálni, még futni is, boxolni, dobni, súlyokat emelni és gyakorlatokat végezni az egyensúlyozást és koordinációt fejlesztve. Az elmém erős és minden erőmmel azon vagyok, hogy visszaálljak arra a szintre, mind fizikailag mind szellemileg, mint ahogy az esés előtt voltam.
Már nagyon vissza akarok ülni a bringámra, de még nem tudok, legalábbis úgy, ahogy én azt szeretném, de már nincs messze! De azért még egy elég hosszú út áll előttem…
Az orvosok azt mondták apámnak és az edzőmnek, hogy még 2 év mire önmagam lehetek teljesen, legalább 6 hónap, hogy egyedül járhassak és legalább 9-10 hónap, hogy rendesen beszéljek. Namost én megmutattam az orvosoknak, hogy is van ez: már 3 hónap után jártam, kb ekkor már beszéltem is. Ezer százalék, hogy nem kell 2 év, hogy önmagam legyek! Szeretném, ha megértenétek, hogy ez mennyire frusztráló számomra. Beszélni és bringázni akarok, jobban, mint bármit, mindenemmel azon vagyok, hogy ez minél hamarabb meg is történjen az orvosok, gyógyászok, a családom és barátaim segítségével.”