Flatland Session 2013 – Beszámoló

Most pedig következzen egy kis madárlátta beszámoló Orosz Csaba és Bordács Attila csehországi turnéjáról, ami nem csak kalandos volt, hanem eredményes is!

Gratula mégegyszer, és jó szórakozást a kedves Olvasóknak!

Csaba: – Már a nyár folyamán elterveztük, hogy kimegyünk Csehországba a Flatland Session-re, és belekóstolunk egy külföldi versenybe, bár ez Bordinak nem volt újdonság hisz járt kint a Köln-ben megrendezett BMX világbajnokságon is.

Bordi: – Nos, Csaba az indulás előtti este átjött Hódmezővásárhelyre, hogy másnap korán tudjunk is indulni Csehországba. Pénteken reggel még elintéztünk minden biztosítást, papírt, ami az úthoz kellett és nagyjából 9 órakor megkezdtük a nem túl rövid utazást a Flatland Session-re.

Hihetetlenül szép tájakon haladtunk keresztül, hegyek, völgyek, szerpentin, napsütés, szakadó eső, eltévedés, majdnem karambolozás után este 7 óra körül megérkeztünk Hranice főterére, rögtön a verseny helyszínére, természetesen. Néhány perc múlva megérkezett a szervező (Tomas Vejmola) és elvitt minket a szállásra, ami nagyon patent volt és jóval olcsóbb, mint amire számítottunk. Kis készülődés után elmentünk a helyi klubba, a CityBar-ba, ahol megkóstoltuk az ottani sört és nyelvleckéket adtunk, vettünk. „Egészségedre!”

Bordi: – A verseny napján szakadó esőre ébredtünk és arra, hogy a bicajom hátsó kereke leeresztett, de semmi gond, elindultunk a helyszínre, ami végül a CityBar táncparkettjén került megrendezésre a rossz idő miatt. Amíg én szereltem, addig Csaba már keményen izzított a placcon. Végül sikerült nekem is elkezdeni a gyakorlást, de pár perc múlva ismét lapos volt a kerekem és kezdtem ideges lenni. Mint kiderült egy fémforgács fúródott a külső gumiba és ez okozta a problémát, szerencsére Martin Dražil-tól kaptam egy vadi új belsőt és így már én is tudtam bicajozni, azaz tudtam volna… Egyszerűen olyan kicsi volt a hely, hogy akárhogy próbáltam az amúgy 100%-ra kigyúrt trükkjeimet beadni, sehogy se sikerült. Ezért úgy döntöttem, hogy nem indulok a versenyen, sajnálom, hogy így alakult. Talán a péntek 13-a szombatra esett nálam.

Csabának kevésbé okozott gondot a kis hely, bár ő is összeakadt néha a zsűripulttal, de elég jól ment neki. 2,5 perces futamok voltak a selejtezőben, ahonnan simán továbbjutott. Majd a döntőben már 3 percben mutathatta be a pörgős timemachine kombóit, amivel lenyűgözte a pontozókat és megérdemelten nyert a master kategóriában.

Csaba: – Másnap, a verseny napján szakadó esőre ébredtünk, és a verseny is a City Bar-ban volt megrendezve. A placc kb 6×6-os lehetett, ami elég kicsi is, de meglepően Pro volt. Nem csúszott, nem lejtett, és nem is volt hullámos se. Bordinak egy fém forgács okozott gondot, ami azért is volt baj mert nem hoztunk egy belsőt se, végül sikerült megoldani a problémát. Neki álltunk izzítani, nehezen tudtuk megszokni a kis helyet, de végül sikerült, viszont Bordinak nem nagyon adta a gurulós Gerator, Cabouse kombóihoz, nem is indult el a versenyen amit sajnálok is :/ . Két speaker volt, nem tudtuk miről beszélnek, bemondták a nevemet és adjunk akkor neki. Az összes eltervezett trükköt sikerült beadnom, de az izgalom, meg a kis hely miatt sokat is rontottam, de amikor bemondták hogy továbbjutottam, a döntőnek nagyobb önbizalommal mentem neki, és ugyanazok össze is jöttek, viszont volt hiba itt is. Amikor lementek a Profi battle-k, következett az eredmény hirdetés. El se hittem hogy első lettem, nagyon örültem. A verseny után indultunk vissza a szállásra, majd rövid pihenő után vissza a Bar-ba ahol a versenytársakkal vodkáztunk. Végül nem érdekelt milyen nyelven beszéljük ki a helyi, igen hivalkodóan felöltözött csajokat. Nem maradtunk sokáig hisz másnap korán terveztük hogy hazaindulunk.

Bordi: – A profiknál párbajon dőltek el a helyezések és nem volt kérdés, hogy Martin Dražil lesz az első, viszont mi is meglepődtünk, hogy a tavalyi versenyen még amatőrben induló Alex Hruby mennyit fejlődött, nagyon durva trükkjeivel behúzta a 2. helyet, Patrik Raš pedig 3. lett. A díjkiosztó után mentünk vissza a szállásra majd ismét kis készülődés után az afterpartyra. Nagyon rendesek, barátságosak a csehek, a lányok pedig gyönyörűek, már majdnem szebbek, mint itthon, de azért mégse!

Vasárnap pakolás után még összefutottunk Tomáš Vejmola-val, a szervezővel, aki még hozott nekünk egy-egy energiaitalt a hosszú útra, egyébként fizették a parkolást, belépőt, italokat, szinte mindent. Alig akartuk elhinni! Hazafelé úton már bátrabban ment a vezetés és szinte száguldottunk, majdnem 1 órával hamarabb érkeztünk meg, mint amit kiszámolt a gps, még úgy is, hogy megint eltévedtünk egyszer és felmentünk az autópályára véletlenül, ahonnan a leágazó út pedig le volt zárva. A csak szlovák nyelven beszélő biztonságiőrnek kis activity után sikerült kitalálnia, hogy mit akarunk és átengedett minket. Jövőre talán jó idő lesz és akkor ismét megyünk!

Csaba: – A hazaúton már ismert terepen jöttünk, és Bordi elég magabiztosan tekergett a szerpentineken, és a lejtőkön, én meg 2 kézzel majdnem letéptem a kapaszkodót .
A Csehek nagyon jól bringáznak, és igen barátságosak. Jövőre is nagyon szeretnénk kijutni, hiszen elég színvonalas versenyen vettünk részt.
Szeretném megköszönni Tomáš Vejmola-nak hogy intézett szállást, és mindent még amiben segített nekünk! És persze Bordinak is hogy kijutottunk (nagyon jól vezet), reméljük jövőre semmi nem fog beleszólni abba hogy elinduljon a versenyen, és sikeresebben térjünk majd haza.